az érzés,

A szenvedély lényegileg nem alkalmas a szolgálatra, mert elsodorja önmagát és aláveti azt, amit szolgál. A szenvedély jelen van az aszfaltdzsungelben, de vele jár a szerencsétlenség. A tragédia tárgya a tiltott eksztázis, melynek nincs helye a számító, józan, zsúfolt világban. Ha az eksztázis önmagunknak az éntől való szabadságolása, vagyis a köznapi nyelv egyszerűsítő és énpárti kifejezése szerint „az egyén kifordulása önmagából”, akkor a tragikus embert a társadalom érzi asszimilálhatatlan pontnak. A tragikus lény az a pont, ahol a társadalom kifordult önmagából. Körülötte ezért felforr - vagy megfagy, de nem lehet zavartalanul langyos a világ. A tragikum létformává szilárdult, megtestesült extázis.

Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben.